Le akarok lépni a dohányzásról, hogyan kezdjem

Simon Márton versei

Ha már nem kellett, legalább mondd meg, mi volt ez. Tudjam, miért fizettem.

Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám ha foglaltat jelez jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!

A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény.

Simon Márton versei

Eléggé fázom. Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok; nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam. Mondok valamit magamban. Látom a lehelletem. Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok, félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden.

Nyomtatóbarát változat Nem nekem cuppogott a lány, a kutyáját hívta közelebb. Pórázon fogta az ideális távolságnál messzebbre kódorgott vizslát. Délután volt, csúcsforgalom, villamosra vártak ők is. Permetezett az eső, súlytalanul szórta magát, nem tűnt veszélyesnek, aztán három perc alatt vizes lett mindenem, főleg a cipőm. Mióta Éva elhagyott, nekem nincs esernyőm.

A te szemed, lehunyt szemed ott bent, világos, egyszerű, mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. Rá kéne gyújtani, ezért jöttem ki.

hagyja abba az ivást

Azért, mert nem tudok visszaaludni. És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kellene, igen, hogy nézd meg a szemem színét, egy darabig hibának éreztem még azt is. És nem értem, miért kellek neked, elmondanám, most, kezemen az öled szagával, könnyebb lenne le akarok lépni a dohányzásról.

És nem tudom, hány ölelés kell, akár csak egy napra estig összetartsonszóval, hogy ölelj. Ilyeneket kéne mondanom.

Legfrissebb

Nézem az ég súlyos színeit a szív felőli oldalon. Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak. Egyenlők vagyunk.

A dohányzásról való leszokás 9 lépése

Ha kivonlak magamból, a semmi marad. Heterochromia Iridis A vadludakkal sincs kiút, mert visszatérnek, és én nem akarok visszafordulni se többé, nem akarok az lenni ami történt, látod, győzködöm magam, hogy semmi se történt. Nem tudom egyébként, hogy elkerülhető-e.

Újdonságok a hoxa.hu-n

De másról most nincs szó le akarok lépni a dohányzásról magának megbocsát az ember, sőt, mint akik azt hiszik, szereti őket, végül, végül is szereti magát. Képzelj el egy elhagyott partszakaszt, hogy milyen, hogy mi történt, amitől elromolhatott. Relatív csöndet, gazt, újságokat, A fülhallgatóban valódi csöndet. Képzelj ide bármit, csak mesélnem ne kelljen. Képzeld azt, hogy ezt álmodod, és világvége van és úgy könnyű minden. Képzeld azt, hogy ez van belül.

Az ön kérdése

Képzeld azt, hogy van olyan, hogy benn. Mert se ég, se part, se kiút, de mindegy egyébként. Csak te légy amire magamból hogyan kezdjem. Anyámra gondolok és tejport eszem, csönd van, hétvége délelőtt. Te még alszol, járkálok, az ablak előtt fehér fal, kinézve ködnek tűnik, rántottát tervezek, abban jó vagyok, tüzet keresek, cigarettát - tejport eszem, szeretem a tejport.

Vár a só, az olaj, de felnézek és látom, tényleg köd lett a falból, és mögötte ott áll az erdő a tegnap esti képről, amit sokáig nézegettél, félbehagyva egy vitát, válasz helyett szinte - nemigen értettem, látod, csak álltam mögötted, néztem. Hideg a kő. Egy eltévedt állat volt a képen, tejszerű, sűrű ködben, és remélem, ha már az anyámat végleg, legalább ezt is elfelejtem egyszer.

De le akarok lépni a dohányzásról az van, hogy eljött, itt áll az erkély előtt az erdő, a tegnapi kép most készül. Kávé és használt csomagolóanyag a hogyan kezdjem, mindjárt leég a cigarettám, mindjárt csinálok reggelit, szeretlek, de ez nem szerelmes vers, ez friss kenyér, hagyma, olaj, tojás, rend.

Búcsú egy gyilkos szerelemtől, avagy: leteszem a cigit

Ezt már egyszer álmodtam, de nem, nem emlékszem mi lesz. Valaki a füledbe súgja, hogy baj van, ez a tél. Az üres ízek ideje, a homályé pontosabban, hogy hol, hol a szívem. Dalok a magasföldszintről Most vettem észre a fehér foltokat ezen a nadrágon, ami két éve nem volt rajtam, de ma előkerült valahonnan, és fölvettem, csak úgy.

Le akarok lépni a dohányzásról foltok származása, nos, kétségtelen még az alkalom is eszembe jutott később. Egy régi nadrágom ma előkerült, nem tudom honnan, pakolok el mindent, ez két éve nem volt rajtam, akkoriban költöztünk ide, és épp most felvettem, bár sosem szerettem — szerintem rosszul állt. Ide költözni egyébként jó volt, mert itt voltál te, akinek jól állt a fény és jól állt az árnyék.

You are here:

Holnap költözöm el innen, de ma véletlenül előkerült egy régi nadrágom, felhúztam és észrevettem a fehér foltokat a slicce körül, azóta pedig ülök a fotelban, és semmi sem jut eszembe.

Rosszul állt neked, ahogy szeretni próbáltál, ez kétségtelen. Időnk tele van fehér foltokkal. És hiába tudom, nem akarom látni, mi jön, de most már mindenütt vagy, nincs hová félrenézzek — hát lehunyom a szemem, pont mint akkor, úgy.

Második rész

A tagadás gyakorlása Ez nem törölköző, ez a pulóverem, amibe beletörlöd az arcod, pedig rajtam van. Ez nem pont így volt, de emléknek így is elég. Ez nem szép, ez csak egy lilafoltos cigarettapapír, hagymát vágtam mielőtt sodortam, lila hagymát, ez az égő lila semmi. Ez nem az agyam, ez az instant kávé, ez nem az éjszaka lesz, csak majd kikapcsolom a monitort. Ez nem csend, csak a polcra dobált könyvek gerincét olvasgatom hátradőlve.

dohányzásról való leszokás drámai módon nőtt fel leszokni a dohányzó nő után

Ez nem az, hogy tényleg nem vagy hogyan kezdjem, hanem csak mondjuk kimentél előre, mert mindjárt kész a fürdővíz, én meg mondtam, hogy jövök rögtön, de ezt még, amíg vetkőzöm, meghallgatom.

Valami zenét. Ez mondjuk annak a szövege.

károsíthatja a szegycsont a dohányzástól

Illetve nem pontosan, de versnek így is elég. Ez nem is zene, ez csak valami, amit vetkőzés közben magamban mondogatok, olyan halkan mintha csak a lila szám remegne a túl sok úszástól. Ez nem vers, ez a szembe házról — bontják vagy épül — a szélben elszabadult hét emeletnyi zöldes, műanyag védőháló, belegabalyodtam.

  1. Permet | Beszélő
  2. LÁ: Dehogyis, nem.
  3. A széklet színét az epesavösszetétel és az elfogyasztott táplálék összetétele befolyásolja.

Ezeket mondom, miközben a gerincedre, a meztelen hátadra gondolok, és valamire, ami mint egy befejezetlen mondat, be nem váltott ígéret, most már mindig lesz köztünk. Aztán meg arra, hogy ha védőháló, miért nem véd meg semmitől. És még egy délelőtt A dohányzáspermet egyensúly ápolás alig kell, vagy csak nem tudok, és a java úgyis megmarad, de arról a téli fényektől derengő délelőttről érdemes talán.

Megemlékezni egy folyosóról, ami egyébként lényegtelen volt, felírni, mint egy telefonszámot, pontosan, megfogalmazni, mint egy használati utasítást — csomagmegőrző szekrény vagy terhességi teszt. Ahogy abban a jellegtelen szombat délelőttben, az udvar felé menet, a hosszú, kékesszürke fényben, kialvatlanul és le akarok lépni a dohányzásról, végighúztam a kezem a csempés falon, és hideg volt, és erről te jutottál eszembe.

Nem tudom pontosan miért, ez nem az eleje hogyan lehet leszokni a hipnotikus munkamenetet és nem a vége, nem volt tehát logikus, de a hideg lábaid jutottak eszembe róla, amiket a hasamhoz szoktál nyomni alvás előtt — pedig akkoriban már külön aludtunk.

Azon gondolkodtam, hogy valószínű neked valami egész más jár most a fejedben, ülsz, eszel, talán még le akarok lépni a dohányzásról se keltél, vagy bárhogy is, de le akarok lépni a dohányzásról gondolsz rám. Nem lenne rossz tudni, gondoltam és eléggé remegett a gyomrom, hogy később, ha majd valaki más mellett alszol egyedül, le akarok lépni a dohányzásról meg szabad leszek, mint egy pontatlanul felírt telefonszám, vagy tárgytalan használati utasítás, szóval jó lett volna tudni, hogy néha szenvedni fogsz, és mindenről én — — — tél volt és azt akartam, hogy mindenről ami hideg, én jussak eszedbe.

Szédültem, hiányoztál, és mire kiértem az udvarra, arra gondoltam, hogy ez az egész: én, a fák, ez a kert, ez a szombat, minden, ez valószínűleg nincs, nem is volt soha, nem lesz, hogy engem csak te képzelsz, erre gondoltam, és jó volt.

Simon Márton.

Olvassa el is